Biciklis táska

Na milyen biciklis táskát dobtam össze? Azért szeretem (azon kívül, hogy jól néz ki:), mert gyorsan megvolt. Kicsit kikapcsolt itt a nagy tanulásban.Nem kellett más hozzá, mint egy használt ing maradékai, valami bélés anyag, pár láthatósági mellény cafat, egy kis cipzár és egy darab rossz bicikligumi belső:)

Vajaspánkó

Élt egyszer egy öregember és egy öregasszony. Kéri az ember az asszonyt:
    -Süss nekem anyjuk vajaspánkót!
    -Ugyan miből süssek? Egy csepp lisztünk sincs.
    -Ej, te asszony! Kapard le a kosár oldalát, seperd fel a magtárt: hátha kerül így egy kis liszt.    
    Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban s kitette a pánkót az ablakba hűlni.
    Elunta magát a vajaspánkó, legurult a lócára, a lócáról a padlóra, s a padlóról legurult az ajtó felé. Átgurult küszöbön a tornácra, a tornácról a lépcsőre, a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun, mindig messzebb és messzebb.  Gurult, gurult az úton és szembe jött vele egy nyúl.

    -Megeszlek te vajaspánkó!
    -Ne egyél meg sandaszemű! Inkább hallgasd meg milyen szépet énekelek neked!  A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:

Vajaspánkó a nevem Elmondom eredetem: Magtárban sepertek, Kosárról kapartak Tejfellel kevertek Kemencén sütöttek Ablakon hűtöttek. Megszöktem az otthonomtól Gazduramtól, asszonyomtól Mért féljek nyúl tőled? Megszököm előled!

    S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől mintha ott sem lett volna. Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe, s találkozott a farkassal.
    -Megeszlek te vajaspánkó!
    -Ne egyél meg ordas farkas! Szépet énekelek neked.  És fújni kezdte:

Vajaspánkó a nevem Elmondom eredetem: Magtárban sepertek, Kosárról kapartak Tejfellel kevertek Kemencén sütöttek Ablakon hűtöttek. Megszöktem az otthonomtól Gazduramtól, asszonyomtól Megszöktem a nyúltól, Miért féljek farkas tőled ? Mindjárt megszököm előled!

    S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó az erdőben, s szembe jött vele a medve. Csörtet, töri a lombot, rontja a bokrot.
    -Megeszlek te vajaspánkó!
    -Ne egyél meg tányértalpas, ugyan miért is ennél meg?  S a vajaspánkó már rá is kezdte:

Vajaspánkó a nevem Elmondom eredetem: Magtárban sepertek, Kosárról kapartak Tejfellel kevertek Kemencén sütöttek Ablakon hűtöttek. Megszöktem az otthonomtól Gazduramtól, asszonyomtól Megszöktem a nyúltól, Ordas farkas úrtól, Miért félnék medve tőled? Megszököm mindjárt előled!

    S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó, s szembe jött vele a róka.
    - Jó napot vajaspánkó! Ej milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy!  De a vajaspánkó már rá is kezdte:

Vajaspánkó a nevem Elmondom eredetem: Magtárban sepertek, Kosárról kapartak Tejfellel kevertek Kemencén sütöttek Ablakon hűtöttek. Megszöktem az otthonomtól Gazduramtól, asszonyomtól Megszöktem a nyúltól, Ordas farkas úrtól, Mackó Miska úrtól, Miért féljek hát tetőled? Megszököm könnyen előled!

    -Felséges ének! - szólt a róka.  Csak az a baj, hogy megöregedtem kedvesem, rosszul hallok. Ülj csak ide az orrocskámra, s fújd el még egyszer!
    Nagyon jól esett a vajaspánkónak, hogy így megdicsérték az énekét. Felugrott a róka orrára és újrakezdte:
    -Vajaspánkó a nevem...
    Abban a pillanatban a róka-hamm-bekapta.
    Ha a róka a vajaspánkót be nem kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna!

    "Itt a vége, fuss el véle, kerekerdő közepébe!"

Read more: http://www.operencia.com/mesek-toertenetek/74-uennepek-farsang/963-a-vajaspanko-orosz-nepmese-forditotta-rab-zsuzsa#ixzz1epATHxMk

A kiskakas gyémánt félkrajcárja

 Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kiskakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár. Meglátja a kiskakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt mondja neki:
- Kiskakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat.
- Nem adom biz én, kell a gazdasszonyomnak.
De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte, betette a kincseskamrájába. A kiskakas megharagudott, felszállott a kerítése tetejére, elkezdett kiabálni:
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom.
Megharagudott erre a török császár.
- Eredj te szolgáló, fogd meg a kiskaklast, hogy ne kiabáljon, vesd bele a kútba.
A szolgáló megfogta, kútba vetette. De a kiskakas csak elkezdi a kútban:
- Szídd fel begyem a sok vizet, szídd fel begyem a sok vizet! - Arra a begye mind felszítta a vizet a kútból. A kiskakas megint felszállott a török császár ablakába:
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom.
Megint azt mondja erre a török császár a szolgálójának:
- Eredj te szolgáló, fogd meg azt a kiskaklast, vesd belé az égő kemencébe.
A szolgáló megint megfogta a kiskakast, s az égő kemencébe vetette. De a kiskakas megint csak elkezdi:
- Ereszd ki begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet. Ereszd ki begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet! - Erre a begye mind kieresztette a vizet, eloltotta a tüzet. Akkor megint csak felszállott az ablakba:
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom.
Még nagyobb méregbe jött erre a török császár.
- Eredj te szolgáló, fogd meg azt a kiskakast, vesd bele a méhes kasba, hadd csípjék agyon a darazsak.
A szolgáló belevetette a kiskakast a méhes kasba. Ott megint elkezdi a kiskakas:
- Szídd fel begyem a darázst; szídd fel begyem a darazsat.
Arra a begye mind felszítta a darazsat. Akkor megint felszállott a török császár ablakába:
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom.
Már a török császár nem tudta, mit csináljon vele.
- Eredj te szolgáló, hozd ide azt a kis kakast, hadd tegyem ide a bő bugyogóm fenekébe.
Megfogja a szolgáló a kis kakast ; a török császár beteszi a bő bugyogója febekébe.
Akkor a kis kakas megint csak elkezdi:
- Ereszd ki begyem a darazsat, hadd csípje meg a farát, ereszd ki begyem a darazsat, hadd csípje meg a farát.
A begye mind kieresztette a darazsat, azok jól megcsipkedték a török császár farát. Felugrik erre a török császár:
- Jaj, jaj, a fránya egye meg azt a kiskakast; vigyétek hamar a kincses kamrába, hadd keresse meg a maga gyémánt félkrajcárját.
Bevitték a kiskakast a kincses kamrába, ott megint elkezdi a maga nótáját:
- Szídd fel begyem a sok pénzt, szídd fel begyem a sok pénzt.
Erre a begye mind felszítta a török császár három kád pénzét. A kiskakas hazavitte, odaadta a gazdasszonyának; gazdag asszony lett belőle, még máig is él, ha meg nem halt.

most, hogy tényleg hideg van...

...jó kicsit felidézni a nyarat. Úgy döntöttem, hogy felteszem ide a meskán lejárt és el nem kell portékáimat. Persze közben van köztük olyan amelyik mégis gazdára talált  és olyan is, amitől meg sem válok:) A többire lehet licitálni:)

Virga felhőlányka saját darab maradt, de lehet, hogy tavasszal előveszem és újra gyártom...

Breki Bá' is megmaradt házi kedvencnek

őt is befogtam saját használatra

mert minden fecnit kihasználok, hogy valamit alkossak belőle

ezt a lovat boldogan cseréltem egy malacra:)

Mézes mackó barátomat is odaadom jó helyre

Ez a kedvencem, természetesen saját. Nem eladó! Kamilla kicsi pólójából készült övtáska

Sárközi KoalaHalMutánsMadár MacskaBéka

A TÁSKA

 Azért merek erről ide írni, mert aki ajándékba kapja majd ezt a táskát tőlünk nem tud magyarul és fészbukja sincs. Tehát nem gond, hogy elörömködöm, hogy sikerült Kamival létrehozni az egyik legkedvesebb ajándékot, amit eddig készítettem. Sok minden inspirált benne. A főiskolától a talált komódon át addig, hogy milyen magyaros cuccot lehetne ajándékba adni egy kedves külföldi barátnak úgy, hogy abban a lányom keze munkája is benne legyen.

A legfontosabb hozzávalókat le is írom:

 jókedv.színes textilfilcek.sablon.egyszínű világos, erős anyag .napsütés.tű, cérna, olló... gyerek kezébe nem való! odafigyelés!!!
ééés a titkos összetevő: egy 20 hónap körüli, figurákat még nem rajzoló, de annál lelkesebben firkáló gyerkőc. Ő adja a lelkét az ajándéknak:)
ja és persze elengedhetetlen egy kis türelem.

Mind ebből ilyet lehet varázsolni:

Hozzá kell még tennem, hogy ez nem egy napos munka és a kis művészt nem lehet siettetni. Mindig annyit firkáltunk, amennyihez kedve volt. Közben tanultuk a színeket. Visszatenni a kupakot a filcekre. Mondókáztunk. Szaladgáltunk. Pihentünk. Jó kis délelőttöket töltöttünk ezzel. Én is imádtam, mert nem éreztem, hogy nem haladok és ő is odáig volt érte, mert segíthetett...
Ez is olyan dolog, amit csak ajánlani tudok, mint a répatortát
....ha karácsonyi ajándéknak szánja valaki érdemes már most neki kezdeni!

Répatorta

Mindenkinek ajánlom!
  Ez a répatorta is olyan "összeollózott" alkotás több receptből a család kedvére formálva.
Aki eddig megkóstolta csak jót mondott róla...még azok is, akik nem szeretik a répát!


25 dkg liszt
15 dkg cukor
10 dkg darált dió
1 cs. sütőpor
1k.k. szódabikarbóna
1k.k. fahéj
késhegynyi gyömbér
30 dkg finomra reszelt répa
2 dl olaj
1/2 pohár joghurt
4 e.k. narancslé
4tojás sárgája + fehérje kemény habbá verve és a végén finoman belekeverve

Ezt a masszát sütőpapírral bélelt formába öntjük vagy kivajazott, kilisztezett formába. Szerintem a papír jobb, mert ha mégis kicsit odaégne, akkor a papír lehúzza róla ezt a réteget:)
180 fokon 50-60 percig kell sütni.

És amitől még finomabb lesz...
a krém:

25 dkg mascarpone
15 dkg porcukor
5 dkg vaj
1/2 pohár joghurt
fél narancs reszelt héja és leve  (Aki nagyon szereti a narancsot, az beleteheti az egészet is akár.)

Finom krémmé keverjük és 15 percre hűtőbe tesszük. (Én botturmixszal szoktam kikeverni, mert így a legegyszerűbb.)

A tetejét szoktam megkenni a krémmel, mert ezáltal is puhul a tészta, de olyat is láttam, ahol a közepébe töltötték és a teteje csokis volt... és még millió variáció létezhet. Nálunk ez bevált!

Jó étvágyat hozzá!

Manó kabát

 Elkészült a lányom őszi kabátkája:) Még 30 fok van kint és felpróbálni sem hajlandó. Megértem! Mégis valahogy most ehhez volt kedvem. A húgom nyári felsője persze még sehol sem áll, pedig csak 10 perces vacakolás lenne, de ma azt is megcsinálom... Becs'szó! Most mégis ez kapcsolt ki kicsit  a  nagy főiskolai fejetlenségben való rohangálás után. hogy mi megy itt!!!??? Asterix és Obelix sírva futna haza! Hagyjuk is...
  Szabásmintám nem volt az ő mostani méretében, úgyhogy valamelyik régi burdából ollóztam össze a kapuci illeszkedését és a vállakat. Utána kellett igazítani egy kicsit, de nekem tetszik az eredmény. Csini kis manó lesz belőle, ha jön a hideg idő. Nem is olyan nagy ördöngösség kabátot varrni!:)